Ilyet Magyarországon biztosan nem láthat!
Heti Válasz
Szentendrei Lajos
2010.01.19.
A texasi Waxahachie településen lévő aréna Ellis megye Cowboy Temploma rendezvényének ad helyet. A texasi Dallastól mintegy húsz kilométernyire, délre fekszik, s ma a világ legnagyobb cowboy-templomaként hirdeti magát. Tagjainak lélekszáma, a kilenc évvel ezelőtti alapítás óta, 300-ról 2200-ra gyarapodott.
Ám nem egyedüli, s az Egyesült Államokban még csak nem is különleges „valami" ez a templom. A cowboy-templomok mozgalma ugyan már vagy négy évtizeddel ezelőtt kezdődött, de az elmúlt években terjedt szinte szélsebesen. Kivált a baptisták között.
Az észak-karolinai székhelyű Észak-Amerikai Cowboy Egyház Hálózata - amelyet a déli baptisták támogatnak, teljes mellszélességgel - 2003 óta 12 amerikai szövetségi államban és Kanadában több mint tucatnyi egyházközösséget hozott létre, a texasi baptisták 140 közösséget alapítottak (az elsőt, tíz évvel ezelőtt éppen Ellis megyében), s a kongregációk ma az összes baptista egyházközösség (16-17 milliónyi hívő) mintegy 10 százalékát teszik ki.
„Azért vonzó ez, mert elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Nem érzed úgy, hogy annak alapján ítélkeznek rólad, hogy milyen ruhát vettél fel, hogyan beszélsz, hogyan nézel ki" - mondta az egyik amerikai tévécsatornának a minap Chris Maddox, aki az Ellis megyei cowboy-templom tagja.
A templomba járók cowboy-kalapot és farmert hordanak, istentiszteleteken énekeiket country-zenészek kísérik, s keresztelőre többnyire lovakkal érkeznek.
Az egyes templomok, és a szokásaik eltérnek egymástól. Vannak imaházak, ahol az úrasztala és környéke vadnyugati tematikájú, más imaházakat hombárokban, megint másokat rodeó-arénákban állítanak fel. A déli Alabama államban lévő Mobile városkában például minden hónapban egyszer, vasárnap, egy éjszakai szórakozóhelyen tartják az istentiszteletüket, akkor, amikor a mulató természetszerűleg zárva van. Sok helyütt egyébként a szokásos vasárnapi istentiszteleteket hétköznap este tartják.
A wyomingi Jackson Hole-ban Grant Golliher, lóidomár vezeti a cowboy-templom istentiszteletét, egy ranch-en. Úgy, hogy miközben egy betöretlen, vad lovat vezet körbe, az egybegyűlt hívőknek bibliai párhuzamokról beszél. A különös istentisztelet jó óráig tart, s a végén Golliher már megülheti a betört lovat. A férfi ugyan nem fölszentelt pap, de magát olyan lóidomárnak nevezi, akinek „üzenete" van...
Ezekbe a fura templomokba sokféle ember jár: a rodeó szerelmesei csakúgy, mint a country-muzsika imádói, farmerek és tanárok egyaránt. Elsöprő többségük szereti a Vadnyugat mítoszait és életformáját, maga is ekként él.
Vannak persze, akik nem rodeóznak és nem is elkötelezettjei a Vadnyugatnak, „csak" egyszerűen nem érzik jól magukat a hagyományos templomokban, ahol - érzésük és ellenérzésük szerint - túl hosszúak a prédikációk és mindig adakozásra szólítják fel a híveket. Igaz, azért ezeknél a cowboyoknál is gyűjtenek; de nem kis tálkát visznek körbe, hanem kiraknak egy cowboy-csizmát vagy egy cowboy-kalapot, ha valaki mégis adományozni akar...
Ám a déli baptisták körében nemcsak a cowboyoknak vannak saját egyházközösségeik. A golfozók, a biciklikedvelők, vagy például a kirándulni szeretők szintén létrehozták a maguk egyházközösségeit, vagy ahogyan ő nevezik, templomait. A coloradói Gary Davis például 1996-ban alapította meg a „Denver fuvallata" templomot, azért, mert - mint mondja - abban a hagyományos templomban, ahová járt, nem engedték neki, hogy biciklis mezben jelenjék meg az istentiszteleten.
A déli baptisták mellett - amely az Egyesült Államok legnagyobb lélekszámú protestáns csoportja - hasonló mozgalom indult a metodistáknál is. Úgy látszik, a hagyományos egyházi szolgálatokkal mind több felekezetnél elégedetlenek a hívek, megpróbálnak hát új utakat keresni, új módon szólni Istenhez.
Heti Válasz
Szentendrei Lajos
2010.01.19.
Cowboyok farmerban és kalapban az istentiszteleten: a tengerentúlon mindez természetes.
A texasi Waxahachie településen lévő aréna Ellis megye Cowboy Temploma rendezvényének ad helyet. A texasi Dallastól mintegy húsz kilométernyire, délre fekszik, s ma a világ legnagyobb cowboy-templomaként hirdeti magát. Tagjainak lélekszáma, a kilenc évvel ezelőtti alapítás óta, 300-ról 2200-ra gyarapodott.
Ám nem egyedüli, s az Egyesült Államokban még csak nem is különleges „valami" ez a templom. A cowboy-templomok mozgalma ugyan már vagy négy évtizeddel ezelőtt kezdődött, de az elmúlt években terjedt szinte szélsebesen. Kivált a baptisták között.
Az észak-karolinai székhelyű Észak-Amerikai Cowboy Egyház Hálózata - amelyet a déli baptisták támogatnak, teljes mellszélességgel - 2003 óta 12 amerikai szövetségi államban és Kanadában több mint tucatnyi egyházközösséget hozott létre, a texasi baptisták 140 közösséget alapítottak (az elsőt, tíz évvel ezelőtt éppen Ellis megyében), s a kongregációk ma az összes baptista egyházközösség (16-17 milliónyi hívő) mintegy 10 százalékát teszik ki.
„Azért vonzó ez, mert elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Nem érzed úgy, hogy annak alapján ítélkeznek rólad, hogy milyen ruhát vettél fel, hogyan beszélsz, hogyan nézel ki" - mondta az egyik amerikai tévécsatornának a minap Chris Maddox, aki az Ellis megyei cowboy-templom tagja.
A templomba járók cowboy-kalapot és farmert hordanak, istentiszteleteken énekeiket country-zenészek kísérik, s keresztelőre többnyire lovakkal érkeznek.
Chris Maddox igét hirdet
Az egyes templomok, és a szokásaik eltérnek egymástól. Vannak imaházak, ahol az úrasztala és környéke vadnyugati tematikájú, más imaházakat hombárokban, megint másokat rodeó-arénákban állítanak fel. A déli Alabama államban lévő Mobile városkában például minden hónapban egyszer, vasárnap, egy éjszakai szórakozóhelyen tartják az istentiszteletüket, akkor, amikor a mulató természetszerűleg zárva van. Sok helyütt egyébként a szokásos vasárnapi istentiszteleteket hétköznap este tartják.
A wyomingi Jackson Hole-ban Grant Golliher, lóidomár vezeti a cowboy-templom istentiszteletét, egy ranch-en. Úgy, hogy miközben egy betöretlen, vad lovat vezet körbe, az egybegyűlt hívőknek bibliai párhuzamokról beszél. A különös istentisztelet jó óráig tart, s a végén Golliher már megülheti a betört lovat. A férfi ugyan nem fölszentelt pap, de magát olyan lóidomárnak nevezi, akinek „üzenete" van...
Ezekbe a fura templomokba sokféle ember jár: a rodeó szerelmesei csakúgy, mint a country-muzsika imádói, farmerek és tanárok egyaránt. Elsöprő többségük szereti a Vadnyugat mítoszait és életformáját, maga is ekként él.
Vannak persze, akik nem rodeóznak és nem is elkötelezettjei a Vadnyugatnak, „csak" egyszerűen nem érzik jól magukat a hagyományos templomokban, ahol - érzésük és ellenérzésük szerint - túl hosszúak a prédikációk és mindig adakozásra szólítják fel a híveket. Igaz, azért ezeknél a cowboyoknál is gyűjtenek; de nem kis tálkát visznek körbe, hanem kiraknak egy cowboy-csizmát vagy egy cowboy-kalapot, ha valaki mégis adományozni akar...
Ám a déli baptisták körében nemcsak a cowboyoknak vannak saját egyházközösségeik. A golfozók, a biciklikedvelők, vagy például a kirándulni szeretők szintén létrehozták a maguk egyházközösségeit, vagy ahogyan ő nevezik, templomait. A coloradói Gary Davis például 1996-ban alapította meg a „Denver fuvallata" templomot, azért, mert - mint mondja - abban a hagyományos templomban, ahová járt, nem engedték neki, hogy biciklis mezben jelenjék meg az istentiszteleten.
A déli baptisták mellett - amely az Egyesült Államok legnagyobb lélekszámú protestáns csoportja - hasonló mozgalom indult a metodistáknál is. Úgy látszik, a hagyományos egyházi szolgálatokkal mind több felekezetnél elégedetlenek a hívek, megpróbálnak hát új utakat keresni, új módon szólni Istenhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése